Hogyan hat az időtényező a műszaki kutatás-fejlesztésben?

Az időtényező megjelenési formái – az időpont, az időtartam, az időráfordítás – kölcsönös összefüggésben vannak, melynek megfelelően komplex szemléletmód szükséges annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló kutatás-fejlesztési kapacitás a legnagyobb hatékonysággal kerüljön felhasználásra. Az időtényező a kutatás-fejlesztési költségeket és az eredményekből származó hozadékot egyaránt befolyásolja.

Az időtényező megjelenési formái a műszaki kutatás-fejlesztésben:

a) Időpontok meghatározása

A megfelelő időben történő kutatás-fejlesztés és gyártásbavitel gazdasági jelentősége az értékesítés fázisában mutatkozik, mert jó áron csak azokat a termékeket lehet értékesíteni, amelyek akkor állnak a vevő rendelkezésére és elégítik ki a kívánt színvonalon az igényeket, amikor a terméket keresik. Ha a kutatás-fejlesztés nem biztosítja a korszerű termékek gyártását, vagy csak késve, az igen hátrányos helyzetet teremt a kérdéses szakterületen.

b) A kutatás-fejlesztés időfelhasználása

A kutatás-fejlesztési munka időigényessége általában jelentős. Az idő potenciális értékét azok a kihasználható előnyök jelentik, amelyek a termék korábbi időpontban való elkészülése, piacra kerülése stb., következtében érhetők el.

Az időfelhasználás az az összidőmennyiség, amely a kutatás-fejlesztési munka elvégzéséhez kell. Mértéke függ a kutatóknak a kutatásban eltöltött idejétől. Egy témával általában többen foglalkoznak; ezért az időfelhasználás nagyobb időmennyiséget jelent, mint az időszükséglet.

Az időfelhasználást befolyásoló tényezők:

- döntő jelentőségű maga a téma;

- a kutatógárda, segédszemélyzet felkészültsége;

- a műszerek, berendezések korszerűsége;

- az anyagi eszközök biztosítása;

- a megfelelő munkakörülmények és munkaszervezés;

- megfelelő információs-anyag szolgáltatás.

c) A kutatás-fejlesztés időszükséglete

Az időszükséglet a kutatás-fejlesztés megkezdése és befejezése közötti időtartam. Az egyidőben végzett kutatás-fejlesztési munkát nem összegezetten, hanem átfedetten veszi figyelembe.

A kutatás-fejlesztési munka legnagyobb problémája az időszükséglet megállapítása. Egy kijelölt kutatási feladat általában több rész-témát tartalmaz, csak akkor tekinthető a feladat megoldottnak, ha valamennyi részfeladat megoldott. A kutatási feladat kezdetén a feladat-feltárás során meg kell állapítani azt az időszükségletet, amely a tényleges kutatási feltételeknek megfelel és hasznos felhasználási eredménnyel alkalmazható. Például hálódiagram rendszerben: az időfelhasználás a hálódiagram minden egyes tevékenységének összegezett ideje, az időszükséglet a hálódiagram kritikus útja.

Az időtényező érvényesülési módjai:

a) Az időtényező közvetlen érvényesülése

Az időtényező közvetlenül érvényesül:

- a kutatás időfelhasználásában;

- a kutatás elkészülte és gyakorlati alkalmazása közötti időtartamban (prototípus, kísérleti gyártás);

- a gyakorlati alkalmazás és a teljes gyakorlatba vétel megkezdése közötti időtartamban (sorozat-gyártás stb.).

Az időfelhasználás - mint ráfordítás -, a kutatás jövedelmezőségének mérésénél költségként jelentkezik. Az időfelhasználás költség-ráfordítási vetülete döntő jelentőségű a gazdaságosság értékelésénél.

A kutatás-gazdaságossági számításokhoz meg kellene állapítani, hogy az időfelhasználás a lehető legkisebb-e, amihez összehasonlító adatokra, vagy tapasztalatokon nyugvó időbecslésekre lenne szükség. Kutatómunkánál az összehasonlító adatok rendszerint hiányoznak. A tapasztalatokon nyugvó időbecslés sokszor - a tapasztalatok hiányában - lehetetlen. A kutatómunka időfelhasználásának méréséhez általában hiányoznak a kiindulási tényezők, mert a kutatások tervezése sok esetben nem alapszik objektív időfelhasználási számításokon.

Időnormatívák kialakítása érdekében szükséges a befejezett kutatások elemzése. Ha időnormatívák nincsenek, a kutatás előirányzott időfelhasználásához képest kell elbírálni, hogy a ténylegesen felhasznált idő optimális-e. A vizsgálatot a kutatási eredménnyel kölcsönhatásban kell végezni.

Lehet, hogy az időfelhasználás kisebb az előirányzottnál, de az eredmény is kisebb a tervezettnél, vagy hogy az időfelhasználás nagyobb, de a kutatás eredménye is nagyobb.

A kutatók a jobb eredmények elérése érdekében igyekeznek az időráfordítást növelni, de a túl hosszadalmas megoldás esetén a feladat elvesztheti az aktualitását, sürgetőleg hat a konkurenciaharc és a fogyasztói igények gyors változása is. A jobb eredmények elérése és az igények gyors változása által szabott követelmények arra ösztönöznek, hogy időfelhasználás növekedése esetén több kutatót alkalmazzanak, a kutatási feltételeket (pl. eszköz ellátottság, asszisztencia stb.) javítsák, és így az időszükséglet változatlan vagy esetleg csökkenő tendenciájú lehet. Ha figyelembe vesszük, hogy a téma kidolgozásának gyorsítása az eredmény korábbi megjelenését és kedvezőbb piaci érvényesülést eredményez, úgy belátható, hogy a diszkontált ráfordítások és hozamok különbsége a hatékonyabb (gyorsabb) kidolgozás mellett nagyobb lesz.

A kutatási-fejlesztési munkák eredményeinek színvonalát, a téma feldolgozásának időtartamát főleg a témán dolgozó kutatók száma és képessége dönti el. Ezt jellemzik a következő mutatószámok:

- kutatás-fejlesztésben, témánként hány fő végzett egyetemet, főiskolát, szakiskolát,

- átlagos ráfordítás egy befejezett témára,

- a kutatás-fejlesztésben dolgozók aránya a többihez viszonyítva,

- az átlagos feldolgozási időtartam.

b) Az időtényező közvetett érvényesülése

Az időtényező közvetetten érvényesül:

- a gyakorlatba vétel megkezdhetőségének időpontjában;

- az avulási lehetőségben.

A kutatás-fejlesztési munka eredményét, mely a korábbinál magasabb műszaki-gazdasági hatékonyságot biztosít, az ipari gyakorlatba be kell vezetni. A tudományos technikai forradalom kibontakozása következtében a kutatás-fejlesztési munkák eredményének gyors gyakorlati alkalmazásában mutatkozik meg a legnagyobb fejlődés.

Nehezen minősíthető a kutatási idő pozitív vagy negatív be nem tartásából származó előny vagy hátrány, mindenesetre ez befolyásolja:

- a kutatási költség megtérülési idejének kezdetét;

- az eredmény - mint használati érték - érvényesülésének kezdeti időpontját és időtartamát. (Késői megjelenés a piacon pl. piacvesztést eredményezhet, elvész az újdonság jelleg, az extraprofit, vagy elcsúszásnál az igény is megszűnhet, mivel időközben egy más technikai megoldás lépett be.)

A fenti szempontok következményei a kutatások jövedelmezőség mérésénél a hozadék oldalon jelentkeznek, érvényesítésük kamatnövelés vagy csökkentés segítségével történhet. A várt hozadék kamattétellel történő korrigálásával lehet az időtényező közvetett hatását figyelembe venni.

A rövidebb kutatás-fejlesztés-gyártásbevezetési időtartam a kutatási eredmények korábbi megjelenését jelenti, így hosszabb idő után következik be az erkölcsi kopás, nő a várható élettartam és eredményeként a jövedelmezőség.

Az időtényező alakulását befolyásolják a kutatás-fejlesztési munka körülményei, nevezetesen:

- az adott szakterületen a fejlődési szakasz adott időpontjában az alkalmazott kutatás és fejlesztés közötti arány;

- az adott szakterületen a tudományos felismerések elterjedésének; új ismeretek megszerzésének időszükséglete;

- a műszaki megoldás jövőbeni távlatai.


© Minden jog fenntartva.